Akármennyire is fájhat sok embernek, a külföldi kereskedelmi multinacionális vállalatok száma nemhogy csökken, de inkább folyamatosan nő. Akárhogy is nézzük, ez tény. A meglévő áruházláncok új boltjai mellett egyre több márka jelenik meg az országban. Persze a fővárosi és megyeszékhelyek mellett még van bőven hova terjeszkedniük. De hova is?
A kereskedelmi multicégek koncepciója korábban az volt, hogy kiköltöztek a városok határaiba és ott hoztak létre bevásárló parkokat; feltételezve azt, hogy az emberek beülnek az autóba és majd autókáznak tizeniksz kilométert - és persze a telek is filléres volt. Ez részben működik is, azonban a magyar ennél röghöz kötöttebb lény. Így a cégek elkezdtek behúzódni a városba. Ma már nem lepődünk meg, ha Tesco nyílik egy belsőbb kerületbe és szinte kötelező, hogy egy új plázában is sok nagy áruház legyen.A nagy áruházak nagy termékportfóliójához azonban hely kell. Talán ez az a pont, ahol a kereskedelmi osztályok leragadnak és különböző demográfiai mutatók alapján meghúzzák a határt. A kis, lokális szatócsboltok pedig még igyekeznek tartani magukat. Azonban úgy látom, hogy - a piaci, gazdasági viszonyok és a vásárlók elvárásai alapján - egyre nehezebben.
Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki találkozott már bevásárló buszokkal a bevásárló központok parkolóiban. Sokan beutaznak a naygobb városba vásárolni a nagyobb választékért és az alacsonyabb árakért. A változóban lévő igényekre valahogy se a kis boltok nem tudnak jól felelni, se a nagyáruházak nem reagálnak.
Pedig el tudom képzelni, hogy Marika néni által évtizedek óta üzemeltett kis, falusi barkácsboltban is van üzlet. Csak egy közös kooperációra lenne szükség egy barkács nagyáruház és a Marika néni között.
Marika néni boltjára kikerülne a barkácsáruház partneri táblája, az áru ugyanolyan áron lenne (vagy csak tényleg kicsit magasabban), mint a nagyáruházban és a legfontosabbakból sosem lenne hiány a polcon. Amire pedig szükség lenne azt a helyben lévő akciós és teljes katalógusból kiválasztva pár napon belül leszállítanák a központból - és nem kellene érte rengeteget autózni, csak felülni a biciklire és betekerni Marika nénihez. Marika nénit úgyis ismeri a falu, benne bíznak, megtalálják a közös hangot és ismeri a helyi emberek igényeit. Ezek képzik a polcokon lévő mindig elérhető áruk nagy részét. A vevők nagyobb és biztosabb árukészletből vásárolhatnak, az áruház külön befektetés nélkül új piacra nyithatna és növelhetné a márkahűséget, Marika néninek pedig talán jobban is menne bolt.
A fenti teljes évben működő hálózat mellett azonban azt is el tudnám képzelni, hogy idénytermékekekkel egy-egy időszakra kisebb boltok nyílnának. A sportszereket forgalmazó multiláncot például el tudom képzelni a Balaton mellett egy-egy viszonylag kisebb standal, ahol a gyerekek azonos (de legalábbis nem extra magas) áron választhatják ki az aktuális gumimatracot a pancsoláshoz. A mini-multi sportszerüzlet ott érhető el, ahol a terméket valóban használnánk. Az áruház neve ott virítana a táblán, a hazatérő nyaralókban az elsődleges képet már kialakítva.
És most tessék ezt elképzelni bevezett márkanevekkel gyorséttermi termékek egyes elemeire (fagyi, üditő, saláta), kávézókra vagy pékségekre...
Ha valakinek a fentiek nem tetszenek, nem csodálom. Nekem sem feltétlenül. Nem éppen a hazai kiskereskedők érdekeit szolgálja, de ha egy picit a multi fejével vagy a vásárlóéval gondolkodunk, akkor máris vonzóbb lehet a kép. És Index címlapot pedig köszönöm, de nem kérek! :D
kép forrása: Hetty51




Véleményetek