Vendéglátóhelye válogatja, de ha nem étteremben vagyok szeretek keveset várni a pincérre/pultosra és kifejezetten utálom 10 percnyi vadászat után 2 kiabálós mondattal elmondani, hogy ugyanmár hozzon még egy bodzaszörpöt. Kellemetlen, amikor egy nagyobb asztaltársaságba érkezik egy új ember és éppen előtte hozták ki az italokat és a pincér ezért a köv 15 percben biztos, hogy az asztal felé se fog nézni. Kedvencem azonban a fizetésre várás - a kellemes, beszélgetős este egyik legrosszabb lezárása, amikor a társaság indulna és ahelyett, hogy egymással foglalkoznának még a megmaradt percekben mindenki jobbra-balra tekintget, hallgat és furcsa hirtelen mozdulatokkal próbálja magára felhívni a személyzet figyelmét.

Vannak helyek persze ahol ez nincs így és vannak helyek, ahol kifejezetten jó, hogy a pincér foglalkozik velünk. De a nyüzsgő pesti éjszaka zsúfolt helyein ez a fajta kontaktus szerintem felesleges, ahogy az is furcsa, hogy a vendégnek kell odaküzdenie magát a pulthoz és a söröskorsót visszaegyensúlyoznia az asztalhoz. Bár lehet, hogy már csak én vagyok túl geek. ;)

Tuti, hogy van már olyan eszköz, amit be lehet építeni az asztalba és egy központi géphez kapcsolódik. Amivel egy touchscreen-en keresztül meg lehet rendelni az ételt, italt vagy jelezni lehet, hogy fizetnénk. Miért ragaszkodunk ennek ellenére a régi, de nyögvenyelős vadászós megoldáshoz?

Ráadásul, egy nagyobb touchcreen a rendelésen és a számla pillanatnyi állapotán túl másra is használható lenne. A kellően már megfáradt társaság játszhatna rajta egy kártyajátékot; felvéshetné a virtuális szignóját, a menüből nehezen döntők belenézhetne, hogy mik a legnépszerűbbek vagy miket rendeltek ennél az asztalnál előtte; elkülöníthetné a számláját, hogy lássa mennyit kell majd berakni a közösbe vagy akár értékelhetné is a helyet és az ételeket...a lehetőségek szinte végtelenek.

Igen, valóban nem lehet olcsó egy ilyen rendszer kiépítése - viszont érdemes lenne egy kalkulációt végezni, hogy emeli-e és mennyivel a rendelési hajlandóságot (ha 3-szor kell 10 percet várnunk csak a pincérre, az fél órányi plusz fogyasztást jelentene), szükség van-e kevesebb magasabban képzett pincérre, mások választásának megtekintése növeli-e egyes italok fogyasztását és egyáltalán tetszik-e az embereknek...?

Ahogy oly sok mindent, akár ilyen asztalokat vagy rendszert is el lehetne adni (vagy bérbe adni) - és akár egyéb kiegészítő szolgáltatásokból bevételhez jutni (zeneválasztás, videóklipp megnézés), ami a végén a cekhez íródik...

Talán egyszer majd egy Liszt Ferenc téri dumálós, eszegetős-iszogatós estén már mindezek a kellemetlenségek eszembe sem fognak jutni...addig is egy kis jövőbetekintés.

update: közben a Bigyóblogon megjelent ez a kis szerkentyű, a végén még kihozni sem kell az italt. ;)