Az emailek a mindennapi kapcsolatainkhoz tartoznak - már az idejét sem tudom,  mikor írtam utoljára valódi képeslapot vagy levelet valakinek, miközben van, hogy egy nap akár száz levelet is küldök. A levélről megérkezésekor, olvasás előtt számos dolgot megtudhatunk: ki küldte, mikor, van-e hozzá csatolmány, prioritásos vagy sem stb. Viszont, a tartalmáról vagy hangvételéről akkor lesz tudomásunk, ha már megnyitottuk.

Természetes, hogy a levél tárgyában, tartalmában emotikonokat használunk az adott mondathoz tartozó érzéseink kifejezésére. Miért ne lehetne ezt beállítanom már a levél megírásakor?

A küldő által eddig leginkább magas/normál/alacsony prioritásosként jellemzett üzenet a "régi", posta küldemények hangvételét idézi nekem. Miközben az internetes levélküldés akárhogy is max. pár perc (általában). Egy levelünk nem napokig, hetekig utazik a címzetthez, és a válaszra sem kell akár hónapokat várni. Ezért a kommunikációnk is megváltozott: a hosszú levelek helyett a rövidebb, gyors levélváltások lettek a természetesek. És ebben a felgyorsult kommunikációban lett egyre fontosabb, hogy az érzelmeinket is megjelenítsük az érthetőség kedvéért.


Az üzenet tartalmára vonatkozó és a küldő által meghatározott fő érzelmeket meg lehetne jeleníteni már a levél megnyitása előtt.




Elég lenne, ha egy azonos rendszeren belül (pl. GMail) egy plusz ikont kapnának a levelek és rögtön kiderülhetne, hogy ez egy:

• vicces levél
• rossz hír
• üzleti levél
• reklámüzenet, stb.

És nem nekünk kellene elrontani a napunkat egy rosszkor vagy rossz helyen megnyitott
 üzenettel. A cimkézés mellett pedig emotikonokkal is jellemezhetnénk a kapott üzenet saját magunknak, a könnyebb visszakeresés érdekében.