Ötletláda

Akármennyire is fájhat sok embernek, a külföldi kereskedelmi multinacionális vállalatok száma nemhogy csökken, de inkább folyamatosan nő. Akárhogy is nézzük, ez tény. A meglévő áruházláncok új boltjai mellett egyre több márka jelenik meg az országban. Persze a fővárosi és megyeszékhelyek mellett még van bőven hova terjeszkedniük. De hova is?

 

A kereskedelmi multicégek koncepciója korábban az volt, hogy kiköltöztek a városok határaiba és ott hoztak létre bevásárló parkokat; feltételezve azt, hogy az emberek beülnek az autóba és majd autókáznak tizeniksz kilométert - és persze a telek is filléres volt. Ez részben működik is, azonban a magyar ennél röghöz kötöttebb lény. Így a cégek elkezdtek behúzódni a városba. Ma már nem lepődünk meg, ha Tesco nyílik egy belsőbb kerületbe és szinte kötelező, hogy egy új plázában is sok nagy áruház legyen.

 

A nagy áruházak nagy termékportfóliójához azonban hely kell. Talán ez az a pont, ahol a kereskedelmi osztályok leragadnak és különböző demográfiai mutatók alapján meghúzzák a határt. A kis, lokális szatócsboltok pedig még igyekeznek tartani magukat. Azonban úgy látom, hogy - a piaci, gazdasági viszonyok és a vásárlók elvárásai alapján - egyre nehezebben.

 

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki találkozott már bevásárló buszokkal a bevásárló központok parkolóiban. Sokan beutaznak a naygobb városba vásárolni a nagyobb választékért és az alacsonyabb árakért. A változóban lévő igényekre valahogy se a kis boltok nem tudnak jól felelni, se a nagyáruházak nem reagálnak. 

 

Pedig el tudom képzelni, hogy Marika néni által évtizedek óta üzemeltett kis, falusi barkácsboltban is van üzlet. Csak egy közös kooperációra lenne szükség egy barkács nagyáruház és a Marika néni között.

 

Marika néni boltjára kikerülne a barkácsáruház partneri táblája, az áru ugyanolyan áron lenne (vagy csak tényleg kicsit magasabban), mint a nagyáruházban és a legfontosabbakból sosem lenne hiány a polcon. Amire pedig szükség lenne azt a helyben lévő akciós és teljes katalógusból kiválasztva pár napon belül leszállítanák a központból - és nem kellene érte rengeteget autózni, csak felülni a biciklire és betekerni Marika nénihez. Marika nénit úgyis ismeri a falu, benne bíznak, megtalálják a közös hangot és ismeri a helyi emberek igényeit. Ezek képzik a polcokon lévő mindig elérhető áruk nagy részét. A vevők nagyobb és biztosabb árukészletből vásárolhatnak, az áruház külön befektetés nélkül új piacra nyithatna és növelhetné a márkahűséget, Marika néninek pedig talán jobban is menne bolt.

 

A fenti teljes évben működő hálózat mellett azonban azt is el tudnám képzelni, hogy idénytermékekekkel egy-egy időszakra kisebb boltok nyílnának. A sportszereket forgalmazó multiláncot például el tudom képzelni a Balaton mellett egy-egy viszonylag kisebb standal, ahol a gyerekek azonos (de legalábbis nem extra magas) áron választhatják ki az aktuális gumimatracot a pancsoláshoz. A mini-multi sportszerüzlet ott érhető el, ahol a terméket valóban használnánk. Az áruház neve ott virítana a táblán, a hazatérő nyaralókban az elsődleges képet már kialakítva.

 

És most tessék ezt elképzelni bevezett márkanevekkel gyorséttermi termékek egyes elemeire (fagyi, üditő, saláta), kávézókra vagy pékségekre...